Csíki énekekkel a trunki versenyen

Ebben a tanévben nagyon sok régis éneket tanultunk néne Máristól és néne Virontól, amiket ők énekeltek, mikor ifjúk voltak. Én erőst szeretek velük énekelni, mikor eljőnek hezzánk a klászába, hogy taníssanak münket.
A versenyen én húztam az utolsó számot. Nagyon izgultam, mert a sok cinka erőst szípen énekeltek. Öt dalt kellett, hogy énekeljek a zsűrinek. De mikor ott álltam a viseletben, amit idesanyám csányt nekem és énekeltem már nem is féltem. Mikor a hirdetésen mondták, hogy arany minősítést kaptam, sírva ugrottam Erika nyakába. Kaptam még egy táborozást is a Gyimesekbe. Itt majd sokat énekelhetek és tanulhatok új dalokat is az ottani tanároktól és más gyerekektől. Csík faluból vult még egy kicsi cinkecska, akit Andreának hívnak. Ő is énekelt a konkurszon és dicséretet vett el. A finom ebéd után volt egy bábos színház nekem nagyon tetszett. Estére jöttek a többi csíki gyerekek is. Velük léptem fel a gálán, ahol énekeltünk és táncoltunk. Én szeretem ha néznek rivám az emberek és örömesek ha énekelek nekik. Nagyon tapsoltak nekünk az emberek. Endre tanárbácsi jól furulyázott nekünk, és ha megtévesztettük is a táncot vagy az éneket erőst biztatott a szemeivel. A végén a szímpadon csánytunk pózákat, ahol néne Viktorit is közibénk vettük. Nagyon örömest vult, hogy nem hiába csányta velünk a repetíciákat, szípen szerepeltünk.
A táncházba mindenki járta, akár öreg, akár ifijú volt.
Késő este értünk haza, erőst szép nap volt.

Kotyor Rodika írását Ládi erika tanító jegyezte le.

2009.11.20.

<<<