Beszámoló Szitásról

Egy kis késessel, de végül Szitáson is folytatódik a magyar oktatás. Október. 1-én sikerült beköltözni, ami egy csütörtöki nap volt és azt követően tudomására juttatni a gyerekeknek, hogy most már itt az ideje, hogy minél nagyobb számban megjelenjenek az iskolán kívüli foglalkozásokon.

Első héten még csak az előző évről megmaradt diákok jöttek, de aztán a második héttől már kezdett nőni a gyereklétszám.
Ez a gyerek létszám valójában nem nagy, mert mindössze 5 diákról van szó, de ez a szám a 3-dik hétre már 10-re és ezt követően hétről-hétre növekszik az igaz nem sokkal, de növekszik. A szülök többsége, sajnos még mindig úgy látja, hogy nincs szüksége a gyereküknek a magyar nyelvre, hogy nem sok haszna van annak, hogyha a gyerekük megtanul egy olyan nyelvet, amit nagyszülei (és így még mehetnénk vissza az időbe) használtak, beszéltek. Vannak olyan diákok is, akik eleinte a szülök beleegyezése nélkül, jöttek el hozzám magyar órára, de most már annyit sikerült elérni, hogy ezek a gyerekek minden este a szent mise után eltölthetnek 2 órát (van mikor ez a 2 óra, elnyúlik többre is és van mikor kevesebb is, ez attól függ, hogy a gyereknek mennyi a házi feladata vagy esetleg valami más dolga van.). De a többsége a diákoknak már az első órától kezdve a szülő beleegyezésével járhat hozzám és még biztatást is kap a szüleitől, ez a biztatás kissé érdekesen hangzik, mivel így szól „a jó, ha megtanulsz magyarul, mert ha, elmész magyarba dolgozni legalább érteni fogod, hogy mit beszélnek!” Kezdetnek azért ez se rossz! Jó látni, hogy még van egy pár olyan szülő is, amelyik gondol a gyerek jövőjére! Az órákat többnyire kis mondókákkal meg versikékkel próbálom hangulatossá tenni, meg társas játékokkal, amiből sokat tanulhatnak és megismerkedhetnek a magyar ABC betűivel, na és persze minden órán gyakoroljuk az olvasást is.      
Most egy picit ugrunk előre egészen a népdalvetélkedőig!
Mikor először tudattam a gyerekekkel, hogy jó lenne, ha ezen a vetélkedőn mi is részt vennék, nagyon lelkesek voltak és neki is kezdtünk az énekek tanulásának, ami nagyon nehéz volt. Nem sikerült olyan felkészültséggel részt venni ezen a vetélkedőn, mint más faluknak de remélem, hogy jövőre már több énekkel és nagyobb felkészültséggel vehetünk részt! Az a két kislány, akiket sikerült elvinni nagyon boldogok voltak, és nagyon boldogan mesélték társaiknak az ott lezajló eseményeket, és remélem ezzel más gyerekeknek is felkeltettük figyelmét, és hogy egyre nagyobb lesz az érdeklődés.

Csillag Balázs tanító, Szitás

2009.11.20.

<<<